Elképzelt fényképek – Egy nő amikor elfárad: Van egy pillanat, amikor elfelejti tartani magát. Leül, kifújja a levegőt, a szeme alatt árnyék. De ott van benne minden: az út, amin járt, a harc, amit nem mutat, és az erő, amit már nem kell bizonyítani. És ez a fáradt szépség az, amitől elnémulsz. ~ Németh György, Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)
Címke: Különféle dallamok
Csendből távolság
Elszalasztott szerelmek: Nem volt dráma, csak hallgatás. A férfi nem kérdezett, a nő nem mondta. Mindketten a másiktól várták a mozdulatot, a jelet, amit ők maguk is féltek volna megtenni. Így lett a szeretetből csend, a csendből távolság. És azóta is azt hiszik, a másik lépett el előbb. (Németh György, Elképzelt fényképek)
Az igazi fény
Előhívott mondatok: Nem a nő szépsége hat meg, hanem az, ahogyan nem tud róla. Ott kezdődik az igazi fény. (Németh György, Elképzelt fényképek)
Új nézőpont
Szingy Archívum Budapest: Néha nincs másra szükségünk, mint egy új nézőpontra. – Németh György, Egy fotós feljegyzései
Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők
Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők. Ők ott mennek, lépteik könnyedek, mégis súlyosak a világ ritmusában. Egy nő szépsége nemcsak a külső, hanem az a belső tűz, ami megcsillan a tekintetében, az a titok, amit csak kevesen látnak meg. És ha az intelligencia is ott lakozik benne, az a fény még mélyebb, még élőbb – nem csupán ragyog, hanem átvilágít mindent körülötte. Ez a tűz nem fényképezhető le, nem ragadható meg, mert élő, lélegző, folyamatosan változó. Az az illúzió, hogy a kép megőrizheti ezt a pillanatot, néha csalfa. Inkább hagyom, hogy a látás és a tisztelet maradjon meg, az a néma megállás, amikor nem fényképezek, csak figyelek. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok)
Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)
Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Van, amikor a fény nem érkezik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a gép várja. A város ott van, a fényképezőgép is, de valahogy mégis csend van a két kattintás között. Nem minden látvány kér képet. Néha csak egy gondolat akar megmaradni. Mostanában úgy érzem, a mondatok is lehetnek fényképek. Olyan pillanatképek, amiket nem lehet exponálni – csak leírni. Egy reggeli mozdulat. Egy madár röpte, amit már nem lehet követni, de mégis bennem marad. Egy tekintet a villamoson, amiről tudom, hogy nem fog megismétlődni. Ezekhez most nem gép kell, hanem szó. A fényképezőgép most pihen. Talán ő is nézelődik, mint én. Én pedig szavakkal fényképezek tovább. Mert a szöveg néha jobban lát, mint az objektív. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok)
Városi szivárvány – Gondolatok a június 28-i Budapest Pride-ról (ez a szöveg néhány napot érlelődött bennem, azért csak most)
A nap fénye ma másként törik meg a köveken. Nem csak a megszokott árnyékokat festi, hanem színes mozaikokat, amelyek összefolynak a város levegőjében. A Budapest Pride nem csupán menet, hanem egy gesztus, egy lélegzetvételnyi szabadság a mindennapok betonja között. A tömeg nem csak emberekből áll, hanem történetekből, hangokból, apró mosolyokból és bátor tekintetekből. Ott vannak az elszántak, akik minden évben visszatérnek, és azok is, akik most először mertek kilépni a néma szobájukból. Együtt szövik a remény és az elfogadás szivárványát. Nem kell fényképezőgép ahhoz, hogy megőrizzük ezt a pillanatot. A legszebb kép az, amit a szívünkben hordunk, amit szóval, cselekedettel tudunk megtartani. A színek, a dalok, az összeboruló kezek, mind jelképek, amelyeket a kamera csak megpróbálna megragadni, de csak az emberi lélek tud igazán átélni. A Pride nem csak egy nap a naptárban, hanem egy lépés az út felé, ahol mindenki önmaga lehet. És talán ez a legnagyobb művészet: megélni a szabadságot, vállalni a színeinket a világ előtt, még akkor is, ha a fény néha vakító, néha pedig elbújik a felhők mögé. ~ Németh György fotós gyógyszerész (Különféle dallamok)
Néha nincs kedvem fényképezni, csak nézelődni
Néha nincs kedvem fényképezni, csak nézelődni: Néha a gép csak némán lóg a vállamon, nem lustaságból, hanem mert a pillanat csendes jelenlétet kér, nem megörökítést. Van abban valami kegyelem, ha hagyom, hogy a világ megnyíljon előttem anélkül, hogy megszakítanám. Nem keresem a tökéletes képkivágást vagy a döntő pillanatot; csak engedem, hogy a szemem szabadon barangoljon, kortyolja a formákat, színeket, fényt, akár egy lassú dallamot. Nézni önmagában is művészet – a türelem és az idő folyásának gyengéd átadása. Nem kell minden pillanatot megfogni. Néha a legmélyebb élmény az, ha csak ott vagyok, ébren és nyitottan anélkül, hogy lenyomnám a gombot. ~ Németh György fotós gyógyszerész (Különféle dallamok)
Különféle dallamok
Szingy Today: Néha szórakoztató, ha összetörik a szíved. Bár nem mindig. (Különféle dallamok)
Egy napon
Szingy Archívum Budapest: Egy napon megnyílik az ég, és a csillagok a holdfény hullámaiban áradnak ki, és ott a szerelmed. – Németh György, Egy fotós feljegyzései
szigetingy 