blog – 2 Oldal – szigetingy

Elképzelt fényképek

A fényképezés számomra mindig is a pillanat megőrzése volt – a zajból kiszakított idő. De vannak pillanatok, amikor a zaj elcsitul, a kép elhalványul, és marad csak a szándék, a belső mozgás. Ilyenkor a látvány túl zajos, a valóság túl összetett ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni egy képbe. Ekkor fordulok a szöveghez. A szó a belső fényképezőgépem. Minden betű egy exponálás, minden mondat egy komponálás. A szöveg nem csak megörökít, hanem alakít is – megadja a ritmust, a hangulatot, a titkot. Lehet, hogy a fényképezőgép az ablak a külvilágra, de a szó az ajtó, amin belépek saját belső tájaimra. Ezért most nem fényképezek – csak nézek, és hagyom, hogy a gondolatok kép formájában alakuljanak. Elképzelt fényképek ezek. Néha épp ezek őrzik meg a legmélyebb igazságokat. ~ Németh György fotós gyógyszerész

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők. Ők ott mennek, lépteik könnyedek, mégis súlyosak a világ ritmusában. Egy nő szépsége nemcsak a külső, hanem az a belső tűz, ami megcsillan a tekintetében, az a titok, amit csak kevesen látnak meg. És ha az intelligencia is ott lakozik benne, az a fény még mélyebb, még élőbb – nem csupán ragyog, hanem átvilágít mindent körülötte. Ez a tűz nem fényképezhető le, nem ragadható meg, mert élő, lélegző, folyamatosan változó. Az az illúzió, hogy a kép megőrizheti ezt a pillanatot, néha csalfa. Inkább hagyom, hogy a látás és a tisztelet maradjon meg, az a néma megállás, amikor nem fényképezek, csak figyelek. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok)

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Van, amikor a fény nem érkezik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a gép várja. A város ott van, a fényképezőgép is, de valahogy mégis csend van a két kattintás között. Nem minden látvány kér képet. Néha csak egy gondolat akar megmaradni. Mostanában úgy érzem, a mondatok is lehetnek fényképek. Olyan pillanatképek, amiket nem lehet exponálni – csak leírni. Egy reggeli mozdulat. Egy madár röpte, amit már nem lehet követni, de mégis bennem marad. Egy tekintet a villamoson, amiről tudom, hogy nem fog megismétlődni. Ezekhez most nem gép kell, hanem szó. A fényképezőgép most pihen. Talán ő is nézelődik, mint én. Én pedig szavakkal fényképezek tovább. Mert a szöveg néha jobban lát, mint az objektív. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok)

Városi szivárvány – Gondolatok a június 28-i Budapest Pride-ról (ez a szöveg néhány napot érlelődött bennem, azért csak most)

A nap fénye ma másként törik meg a köveken. Nem csak a megszokott árnyékokat festi, hanem színes mozaikokat, amelyek összefolynak a város levegőjében. A Budapest Pride nem csupán menet, hanem egy gesztus, egy lélegzetvételnyi szabadság a mindennapok betonja között. A tömeg nem csak emberekből áll, hanem történetekből, hangokból, apró mosolyokból és bátor tekintetekből. Ott vannak az elszántak, akik minden évben visszatérnek, és azok is, akik most először mertek kilépni a néma szobájukból. Együtt szövik a remény és az elfogadás szivárványát. Nem kell fényképezőgép ahhoz, hogy megőrizzük ezt a pillanatot. A legszebb kép az, amit a szívünkben hordunk, amit szóval, cselekedettel tudunk megtartani. A színek, a dalok, az összeboruló kezek, mind jelképek, amelyeket a kamera csak megpróbálna megragadni, de csak az emberi lélek tud igazán átélni. A Pride nem csak egy nap a naptárban, hanem egy lépés az út felé, ahol mindenki önmaga lehet. És talán ez a legnagyobb művészet: megélni a szabadságot, vállalni a színeinket a világ előtt, még akkor is, ha a fény néha vakító, néha pedig elbújik a felhők mögé. ~ Németh György fotós gyógyszerész (Különféle dallamok)

Néha nincs kedvem fényképezni, csak nézelődni

Néha nincs kedvem fényképezni, csak nézelődni: Néha a gép csak némán lóg a vállamon, nem lustaságból, hanem mert a pillanat csendes jelenlétet kér, nem megörökítést. Van abban valami kegyelem, ha hagyom, hogy a világ megnyíljon előttem anélkül, hogy megszakítanám. Nem keresem a tökéletes képkivágást vagy a döntő pillanatot; csak engedem, hogy a szemem szabadon barangoljon, kortyolja a formákat, színeket, fényt, akár egy lassú dallamot. Nézni önmagában is művészet – a türelem és az idő folyásának gyengéd átadása. Nem kell minden pillanatot megfogni. Néha a legmélyebb élmény az, ha csak ott vagyok, ébren és nyitottan anélkül, hogy lenyomnám a gombot. ~ Németh György fotós gyógyszerész (Különféle dallamok)