Elképzelt fényképek – Egy nő amikor elfárad: Van egy pillanat, amikor elfelejti tartani magát. Leül, kifújja a levegőt, a szeme alatt árnyék. De ott van benne minden: az út, amin járt, a harc, amit nem mutat, és az erő, amit már nem kell bizonyítani. És ez a fáradt szépség az, amitől elnémulsz. ~ Németh György, Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)
Csendből távolság
Elszalasztott szerelmek: Nem volt dráma, csak hallgatás. A férfi nem kérdezett, a nő nem mondta. Mindketten a másiktól várták a mozdulatot, a jelet, amit ők maguk is féltek volna megtenni. Így lett a szeretetből csend, a csendből távolság. És azóta is azt hiszik, a másik lépett el előbb. (Németh György, Elképzelt fényképek)
Az igazi fény
Előhívott mondatok: Nem a nő szépsége hat meg, hanem az, ahogyan nem tud róla. Ott kezdődik az igazi fény. (Németh György, Elképzelt fényképek)
Új nézőpont
Szingy Archívum Budapest: Néha nincs másra szükségünk, mint egy új nézőpontra. – Németh György, Egy fotós feljegyzései
Lelki társ
Lelki társ: Van az a különös kötés, ami nem a testben születik, hanem valahol a mondatok között. Egy nő és egy férfi – de nem szerelmesek. Talán soha nem is voltak azok. Mégis olyan pontosan értik egymást, hogy a csendjeik is beszélnek. Egyetlen pillantás elég, és tudják, mit érez a másik – nem vágyból, hanem figyelemből. ~ Szingy (Németh György)
Elszalasztott szerelmek
Elszalasztott szerelmek: A férfi mindig azt hitte, még van idő. A nő pedig nem akarta sürgetni. Két óvatos szív, akik nem akarták megbántani egymást – csak épp túl sokáig kerülgették azt, amit meg kellett volna élniük. Végül már nem volt közös pillanat, amit elrontani lehetett volna. Csak egy-egy jókívánság egy születésnapi üzenetben, évről évre halkabban. ~ Szingy (Németh György)
Elképzelt fényképek
Az elképzelt fényképek talán éppen azért olyan fontosak, mert nem lehet őket visszanézni. Csak emlékezni rájuk. És az emlékezés – ha őszinte – közelebb van a művészethez, mint a legtöbb éles kép. Ezek a képek nem kerülnek fel sehová. Nem lehet őket lájkolni, kommentelni, sem digitálisan elmenteni. Ezek belső képek. Előhívásukhoz nem vegyszer, hanem idő kell. Egy este, amikor újra eszembe jut az a gesztus, az a fényes tekintet, az a hangulat, amit ott akkor éreztem. ~ Fotós gyógyszerész
Nő a villamoson
Ő nem tudja, hogy róla van szó.
Haja mögé bújik, szemében kék reggel.
Nincs smink, nincs póz – csak jelenlét.
Keze egy könyvet tart, de nem olvas. Valószínűleg gondolkozik.
A villamos ráz, az utasok unottak, ő viszont halk fénye a mozdulatlannak tűnő mozgásnak.
Nem is kell róla több.
Ez így volt jó. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)
Eső után
A város friss. Mint egy lemosott arc, amit most először néznek meg igazán.
A kövek még nedvesek, a pocsolyákban égő lámpák rezegnek, mint tétova csillagok.
Nem sietek.
Ilyenkor nem is lehet.
A fényképezőgép a táskámban van – a szemem viszont dolgozik.
Néha a látás is elég. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)
Elképzelt fénykép (nem lehet mindent lefényképezni)
Elképzelt fénykép (nem lehet mindent lefényképezni) – Az elképzelt fénykép nem fog megmutatni arcokat, formákat, színeket. De megmutatja, mit érzünk, mit gondolunk a látványról, ami körülvesz. Ez egy másik valóság, amelyben a csend és a gondolat áll a középpontban. Így válik a szó is egyfajta fényképezőgéppé, amely nem a fényt, hanem az árnyékot ragadja meg. Azokat a finom rezdüléseket, amiket az objektív elkerül. A képek szünetet tartanak, a szavak pedig beszélni kezdenek. És én figyelek. Figyelem a világot, magamat, a közöset, ami mindannyiunkban ott él – de amit nem mindig lehet lefényképezni. ~ Németh György, Egy fotós gyógyszerész feljegyzései
szigetingy 