A női csend nem üresség. Hanem tér. Abban dől el, ki vagy. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria Budapest)

A női csend nem üresség. Hanem tér. Abban dől el, ki vagy. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria Budapest)

Egy nő és az elrejtett ragyogás – Nem próbál látszani. Sőt, néha még rejti is magát. Pulóver mögé bújik, fáradtság mögé, múlt mögé. De ahogy félrefésüli a haját, ahogy megáll az ajtóban, ahogy megfogja a bögrét két kézzel, ott történik meg a szépség. Véletlenül. Öntudatlanul. Igazán. ~ Németh György, Fotó mellett szavak (Szingy Archívum)

Elképzelt fényképek – Egy nő amikor elfárad: Van egy pillanat, amikor elfelejti tartani magát. Leül, kifújja a levegőt, a szeme alatt árnyék. De ott van benne minden: az út, amin járt, a harc, amit nem mutat, és az erő, amit már nem kell bizonyítani. És ez a fáradt szépség az, amitől elnémulsz. ~ Németh György, Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)
Elszalasztott szerelmek: Nem volt dráma, csak hallgatás. A férfi nem kérdezett, a nő nem mondta. Mindketten a másiktól várták a mozdulatot, a jelet, amit ők maguk is féltek volna megtenni. Így lett a szeretetből csend, a csendből távolság. És azóta is azt hiszik, a másik lépett el előbb. (Németh György, Elképzelt fényképek)
Előhívott mondatok: Nem a nő szépsége hat meg, hanem az, ahogyan nem tud róla. Ott kezdődik az igazi fény. (Németh György, Elképzelt fényképek)
Szingy Archívum Budapest: Néha nincs másra szükségünk, mint egy új nézőpontra. – Németh György, Egy fotós feljegyzései

Lelki társ: Van az a különös kötés, ami nem a testben születik, hanem valahol a mondatok között. Egy nő és egy férfi – de nem szerelmesek. Talán soha nem is voltak azok. Mégis olyan pontosan értik egymást, hogy a csendjeik is beszélnek. Egyetlen pillantás elég, és tudják, mit érez a másik – nem vágyból, hanem figyelemből. ~ Szingy (Németh György)
Elszalasztott szerelmek: A férfi mindig azt hitte, még van idő. A nő pedig nem akarta sürgetni. Két óvatos szív, akik nem akarták megbántani egymást – csak épp túl sokáig kerülgették azt, amit meg kellett volna élniük. Végül már nem volt közös pillanat, amit elrontani lehetett volna. Csak egy-egy jókívánság egy születésnapi üzenetben, évről évre halkabban. ~ Szingy (Németh György)
Az elképzelt fényképek talán éppen azért olyan fontosak, mert nem lehet őket visszanézni. Csak emlékezni rájuk. És az emlékezés – ha őszinte – közelebb van a művészethez, mint a legtöbb éles kép. Ezek a képek nem kerülnek fel sehová. Nem lehet őket lájkolni, kommentelni, sem digitálisan elmenteni. Ezek belső képek. Előhívásukhoz nem vegyszer, hanem idő kell. Egy este, amikor újra eszembe jut az a gesztus, az a fényes tekintet, az a hangulat, amit ott akkor éreztem. ~ Fotós gyógyszerész
Ő nem tudja, hogy róla van szó.
Haja mögé bújik, szemében kék reggel.
Nincs smink, nincs póz – csak jelenlét.
Keze egy könyvet tart, de nem olvas. Valószínűleg gondolkozik.
A villamos ráz, az utasok unottak, ő viszont halk fénye a mozdulatlannak tűnő mozgásnak.
Nem is kell róla több.
Ez így volt jó. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)