A nő nem magyarázza el magát. Jelen van. És ha figyelsz, abból többet értesz, mint ezer szóból. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria Budapest)

A nő nem magyarázza el magát. Jelen van. És ha figyelsz, abból többet értesz, mint ezer szóból. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria Budapest)

Télen a fák keveset mutatnak magukból. Nincsenek levelek, nincs árnyék, nincs mentség. Csak az ágak rajza az égen. Mintha valaki kihúzta volna a fölösleges mondatokat. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Téli fényképek, Szingy Galéria Budapest)

A női csend nem üresség. Hanem tér. Abban dől el, ki vagy. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria Budapest)

Egy nő és az elrejtett ragyogás – Nem próbál látszani. Sőt, néha még rejti is magát. Pulóver mögé bújik, fáradtság mögé, múlt mögé. De ahogy félrefésüli a haját, ahogy megáll az ajtóban, ahogy megfogja a bögrét két kézzel, ott történik meg a szépség. Véletlenül. Öntudatlanul. Igazán. ~ Németh György, Fotó mellett szavak (Szingy Archívum)

Elképzelt fénykép (nem lehet mindent lefényképezni) – Az elképzelt fénykép nem fog megmutatni arcokat, formákat, színeket. De megmutatja, mit érzünk, mit gondolunk a látványról, ami körülvesz. Ez egy másik valóság, amelyben a csend és a gondolat áll a középpontban. Így válik a szó is egyfajta fényképezőgéppé, amely nem a fényt, hanem az árnyékot ragadja meg. Azokat a finom rezdüléseket, amiket az objektív elkerül. A képek szünetet tartanak, a szavak pedig beszélni kezdenek. És én figyelek. Figyelem a világot, magamat, a közöset, ami mindannyiunkban ott él – de amit nem mindig lehet lefényképezni. ~ Németh György, Egy fotós gyógyszerész feljegyzései
Az elképzelt fényképek nem csupán pótlékok, hanem másfajta pillanatfelvételek. Olyan képek, amiket a szem nem ragadhat meg, a gép nem foghat be. Ezek a belső látképek, az elcsent rezdülések. A gondolatok tükrei, melyeket csak a szó képes megfesteni. Amikor a város zajában megállok, és nem a látványt, hanem a csendet érzem, akkor születnek meg ezek a képek. Ahol nincs fókusz, csak érzék. Nem exponálok, hanem figyelek. A szavak így lesznek az új objektív, a mondatok a fény. Nem a külső világot rögzítik, hanem a belsőt – azt, amit a kamera sosem érhet el. Így az elképzelt fényképek is képek. Csak mások. Mások, de ugyanannyira igazak. ~ Németh György fotós gyógyszerész
A fényképezés számomra mindig is a pillanat megőrzése volt – a zajból kiszakított idő. De vannak pillanatok, amikor a zaj elcsitul, a kép elhalványul, és marad csak a szándék, a belső mozgás. Ilyenkor a látvány túl zajos, a valóság túl összetett ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni egy képbe. Ekkor fordulok a szöveghez. A szó a belső fényképezőgépem. Minden betű egy exponálás, minden mondat egy komponálás. A szöveg nem csak megörökít, hanem alakít is – megadja a ritmust, a hangulatot, a titkot. Lehet, hogy a fényképezőgép az ablak a külvilágra, de a szó az ajtó, amin belépek saját belső tájaimra. Ezért most nem fényképezek – csak nézek, és hagyom, hogy a gondolatok kép formájában alakuljanak. Elképzelt fényképek ezek. Néha épp ezek őrzik meg a legmélyebb igazságokat. ~ Németh György fotós gyógyszerész