Elfelejtett fényképek – A nő jelen van

A nő nem magyarázza el magát. Jelen van. És ha figyelsz, abból többet értesz, mint ezer szóból. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria Budapest)

Németh György – Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria

Téli fényképek – Csak az ágak rajza az égen

Télen a fák keveset mutatnak magukból. Nincsenek levelek, nincs árnyék, nincs mentség. Csak az ágak rajza az égen. Mintha valaki kihúzta volna a fölösleges mondatokat. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Téli fényképek, Szingy Galéria Budapest)

németh györgy winter photo 6 (szingy gallery)

Elfelejtett fényképek – A női csend

A női csend nem üresség. Hanem tér. Abban dől el, ki vagy. ~ Németh György, Egy fotós feljegyzései (Elfelejtett fényképek, Szingy Galéria Budapest)

elfelejtett fényképek – egy fotós feljegyzései

Egy nő és az elrejtett ragyogás

Egy nő és az elrejtett ragyogás – Nem próbál látszani. Sőt, néha még rejti is magát. Pulóver mögé bújik, fáradtság mögé, múlt mögé. De ahogy félrefésüli a haját, ahogy megáll az ajtóban, ahogy megfogja a bögrét két kézzel, ott történik meg a szépség. Véletlenül. Öntudatlanul. Igazán. ~ Németh György, Fotó mellett szavak (Szingy Archívum)

Sőt, néha még rejti is magát. Pulóver mögé bújik, fáradtság mögé, múlt mögé.

Elképzelt fénykép (nem lehet mindent lefényképezni)

Elképzelt fénykép (nem lehet mindent lefényképezni) – Az elképzelt fénykép nem fog megmutatni arcokat, formákat, színeket. De megmutatja, mit érzünk, mit gondolunk a látványról, ami körülvesz. Ez egy másik valóság, amelyben a csend és a gondolat áll a középpontban. Így válik a szó is egyfajta fényképezőgéppé, amely nem a fényt, hanem az árnyékot ragadja meg. Azokat a finom rezdüléseket, amiket az objektív elkerül. A képek szünetet tartanak, a szavak pedig beszélni kezdenek. És én figyelek. Figyelem a világot, magamat, a közöset, ami mindannyiunkban ott él – de amit nem mindig lehet lefényképezni. ~ Németh György, Egy fotós gyógyszerész feljegyzései

Elképzelt fényképek (képi-gondolati hangulatok)

Az elképzelt fényképek nem csupán pótlékok, hanem másfajta pillanatfelvételek. Olyan képek, amiket a szem nem ragadhat meg, a gép nem foghat be. Ezek a belső látképek, az elcsent rezdülések. A gondolatok tükrei, melyeket csak a szó képes megfesteni. Amikor a város zajában megállok, és nem a látványt, hanem a csendet érzem, akkor születnek meg ezek a képek. Ahol nincs fókusz, csak érzék. Nem exponálok, hanem figyelek. A szavak így lesznek az új objektív, a mondatok a fény. Nem a külső világot rögzítik, hanem a belsőt – azt, amit a kamera sosem érhet el. Így az elképzelt fényképek is képek. Csak mások. Mások, de ugyanannyira igazak. ~ Németh György fotós gyógyszerész

Elképzelt fényképek

A fényképezés számomra mindig is a pillanat megőrzése volt – a zajból kiszakított idő. De vannak pillanatok, amikor a zaj elcsitul, a kép elhalványul, és marad csak a szándék, a belső mozgás. Ilyenkor a látvány túl zajos, a valóság túl összetett ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni egy képbe. Ekkor fordulok a szöveghez. A szó a belső fényképezőgépem. Minden betű egy exponálás, minden mondat egy komponálás. A szöveg nem csak megörökít, hanem alakít is – megadja a ritmust, a hangulatot, a titkot. Lehet, hogy a fényképezőgép az ablak a külvilágra, de a szó az ajtó, amin belépek saját belső tájaimra. Ezért most nem fényképezek – csak nézek, és hagyom, hogy a gondolatok kép formájában alakuljanak. Elképzelt fényképek ezek. Néha épp ezek őrzik meg a legmélyebb igazságokat. ~ Németh György fotós gyógyszerész

Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el