A csillagok elkapása helyett boltíveztük az eget és szilárd bástyákat építettünk saját lényünk körül. – Szigeti Németh György – RP története

A csillagok elkapása helyett boltíveztük az eget és szilárd bástyákat építettünk saját lényünk körül. – Szigeti Németh György – RP története

Nyitott ablaknál szerettem aludni. – mondta Hajni. Az esős éjszakák voltak a legjobbak. Kinyitottam az ablakot, letettem a fejem a párnára, becsuktam a szemem és éreztem a szelet az arcomon. Hallgattam a fákat, ahogy susogtak, beszélgettek, amíg álomba nem ringattak… – Szigeti Németh György – RP története

Megálltam. Lehunytam a szemem. Emlékszem a dolgokra. Emlékszem egyszer jobb időkben voltam. Én voltam a mozgásban lévő víz, a láng, a kőszikla, a repülés. Lehetetlen dolgokról álmodtam. És ezek megvalósultak. Távoli helyeken harcoltam. És helytálltam. De most látva a mindennapi élet hullámait csak játszok… – Szigeti Németh György – RP története

Álltam egyhelyben, mint egy várakozóművész. Akkoriban semmilyen más művészetben nem jeleskedtem, csak a várakozásban. Arra gondoltam a várakozás is olyan művészet, mint bármely más. Ott álltam és vágytam vártam a sikerre. De nem történt semmi. Így egy kis idő után már nem volt kedvem várni a siker sem érdekelt, ezért továbbmentem. – Szigeti Németh György – RP története

Nóra bármiből fel tud emelkedni. Ismerem. Tudom, újra létrehozza magát. Tudom, hogy tudja, semmi sem örök. Nincs beragadva. Van választása. Gondolhat új kihívásokra. Tudja, hogy megtanulhat szinte bármi újat. Akár új szokásokat vehet fel. Látom rajta, hogy dönt és csak ez számít. Döntött. Elhatározta, hogy soha nem néz vissza. – Szigeti Németh György – RP története

Nóra most elbukott. Talán mindent egy lapra tett fel és ez nem jött be. Lehet csak elnézte, félreértette a feladatot. Talán csak figyelmetlen, türelmetlen volt. Nem számít. A Nagy Cég azonnal büntet, elbocsájt. – Szigeti Németh György – RP története

Az erdő tele van a békés természet csendes hangjaival, olyan életet éltetve, amely megérinti a föld minden részét. A moha magasabbra nyúlik, mint ahová fel tudsz mászni. A víz mindenütt átjárja a földet, mindenfelé simogat minden felületet. És magával hozza az élet legelőnyösebb formáját az élet fenntartásához. Ahogy csendben lépkedsz az ösvényeken, úgy tűnik, az erdő suttog. Óvatos, de üdvözlő. Mindaddig, amíg békésen együtt élsz vele, itt biztonságban vagy. Az erdő csendes és zavartalan, áldás neked, hogy megcsodáld a természet szépségeit… – Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Péter minél többet volt Lilivel, annál inkább úgy érezte, nem ismeri. Hiába találta ki az álmait, hiába hallotta ugyanazt a fák susogásából, mint Lili. És amikor a csillagokat csodálták számolták, ugyanannyit találtak mindketten, mégis, néha úgy érezte eltévedt. Talán nem volt készen, vagy talán csak nem tudta, hogy ilyen nehéz a szerelem. – Szigeti Németh György – RP története

Ha akarsz valamit, utána kell menned. Ha szeretnél megtudni valamit, de nem kérdezel, a válasz gyakran rejtve marad. Soha ne mondj el mindent, amit tudsz. Ha nem lépsz előre, mindig ugyanazon a helyen maradsz. Nyisd ki a szemed. Tapasztald meg az életet. Légy boldog! – Szigeti Németh György – RP története

Ezekben a lassú pillanatokban elfelejtjük, kinek is kellene lennünk. Ilyenkor egyszerűen csak létezünk. – Szigeti Németh György
