Szerző: szigetingy

Estefelé locsolok a kertben. A nap még dühödten villog, nem enged a harmincöt fokos hőségből. Elzárom a vízcsapot. Inkább lemegyek a kert végében csordogáló, esős időben gőgösen hömpölygő patakhoz, könnyedén átugrom. A túlparti mező mintha fittyet hányna az augusztusi hőségre. Az éles sárga fényben nézem a mező virágait, locsolás nélkül is fegyelmezetten virágoznak, sűrűn összeölelkezve, alázatosan és láthatóan boldogan. Majd lassan visszasétálok a kertbe a civilizált virágok közé és locsolás közben csodálkozva, megkönnyebbülve kissé irigykedve gondolok a vadvirágokra, igen, a természet rendben van, stabil. – Szigeti Németh György – Különféle dallamok {Painting by Pol Ledent – (szingy gallery)}

A Nap még a felébredéssel próbálkozik, de a fák közötti mocorgás-madárcsiripelés visszavonhatatlanul jelzi a reggelt. Ilyenkor nap mint nap elcsodálkozom, hogy milyen szép a nyári reggel: a harmat csillogása a virágokon, a fűszálakon, a bokrok és a fák levelein. Majd az ébredező napsugarak fák között megvillanó fényei kicsábítanak a teraszra, a levegő friss. Igen, mindenben egység és összhang, ilyen a nyári reggel. – Szigeti Németh György – Különféle dallamok {Painting by Pol Ledent – (szingy gallery)}

Bolondok – Mindig bolondok vagyunk. Csak éppen minden nap másfajta bolondok. Néha úgy gondoljuk: nem vagyok bolond ma. Végre megtanultam a leckét. Bolond voltam tegnap, de ma nem. Aztán holnap megtudjuk, hogy igen, ma is bolondok voltunk. Idővel, lassan elfogadjuk a bolondságunkat. Rájövünk, ez az egyetlen módja annak, hogy növekedjünk és továbbjussunk ezen a világon. Elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, más sem az és ennek megfelelően élünk. – Szigeti Németh György – Különféle dallamok {Marc Chagall – Le cheval de cirque, 1964. (Szigetingy Art Gallery)}